Tavaly augusztusban házasodtunk össze párommal...most már férjemmel. :) Ez minden ember számára különleges időszak, és élete egyik legszebb napja marad, azonban számunkra még inkább az volt, ugyanis a Bice-Bócák (a mi második családunk) énekeltek a templomi esküvőn.

Az egésznek különleges, szívbemarkoló hangulata volt. Ott álltak mellettem, az egész csapat, én csak rájuk néztem, és sírtam. Pedig előtte volt főpróbánk is. Bizony! A szokásos nyári ötnapos nyaraláson a tereskei templomban (ami hagyományos templomlátogatásnak ígérkezett) egyszercsak egy virágcsokrot kaptam a kezembe és egy koszorút a fejemre. Hirtelen azt sem tudtam, ez most tényleg valóság, vagy csak álmodom, hogy ez velem történik meg. Végigpróbálták a dalokat, közben ott álltunk az oltárral szemben, és potyogtak a könnyeink.

Ott értettem meg igazán, hogy ez a kis csapat tényleg nagyon szeret minket, ami azóta is boldogsággal tölti el szívemet, ha rá gondolok. Addig is tudtuk, hogy fontosak vagyunk egymásnak, de a valódi összetartozás, az igazi szeretet – amiről mindig szónokolok, ha valamilyen rendezvényre megyünk, és bemutatjuk a kis csapatot – ott és akkor valóban megmutatkozott, és éreztem is.

Sőt mi több, az ott készült képeket az esküvőnk napjáig nem is láthattuk, ott viszont a saját készítésű ajándékok, gondolatokból összeállított füzetecske mellett egy albumot is kaptunk ajándékba, az összes Tereskén készült fotóval. Egy Facebook album is készült az alábbi szöveggel: 

„Dia és Szabolcs bócás esküvői főpróbája Tereskén. Ma hivatalosan is házasságot kötöttek a Kapucinus templomban, melyen a Bice-Bócák énekeltek. Szívből gratulálunk és nagyon sok boldogságot kívánunk az ifjú párnak! Köszönjük Diának és a Szaszának azt a sok szeretetet, amit kaptunk Tőlük!”

Amikor megláttam és olvastam, egyszerűen nem tudom leírni mit éreztem. Az a szeretet, ami körülvesz, nem hasonlítható semmihez. Mindent csakis miattunk, önzetlenül és boldogan csináltak, és ahogy énekeltek, azt sosem fogom elfelejteni. Nem hallottam még őket ilyen tisztán és önfeledten dalolni.

Egy biztos: ezt a napra mindig tisztán fogok emlékezni, és nem csak azért, mert kimondhattam a boldogító igent, hanem, mert mindenki tiszta szívből velünk ünnepelt, akik fontosak számunkra. Ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam...