Mindennapi csodák

Évekkel ezelőtt ráleltem a kincsre...

2016. január 07. - cidi

Jobbá tenni a világot? Nem is tudom, létezik-e olyan ember, aki képes erre. Egy-egy apró cselekedet, szó, mosoly vagy gesztus azonban hozzájárulhat ahhoz, hogy mégis valami jobb, szebb vagy éppen más legyen.

Közel öt éve vagyok tagja a móri Bice-Bóca Hátrányos Helyzetűek és Nagycsaládosok Egyesületének. Azóta az életem új fordulatot vett. Ma már nem csak szemlélődő vagyok a mindennapok forgatagában, megtanultam a szívemmel látni. Erre a csapat, a kis „család” tanított meg.

Van egy szívemhez közel álló gondolat: „A boldogság akkor kezdődik, ha abbahagyod saját boldogságod keresését azért, hogy megkísérelj másokat boldogítani.” Azonban ennek megértéséhez át kell élni azt a csodát, amit egy-egy embertársunk, egy Bice-Bóca jellegű közösség adhat nekünk azáltal, hogy egymásért teszünk, jóban és rosszban segítünk, kitartunk egymás mellett.

Bár véletlenek sorozata vezetett hozzájuk, miközben végig az orrom előtt voltak – végül sikerült rálelnem arra a kincsre, amit már nem vehet el tőlem senki. Talán, ha a világot nem is teszem én magam jobbá, a kis közösségünk minden úton-módon azon munkálkodik, hogy nyomot hagyjon a világban. Én pedig gondolkodásom révén képviselem azt a nézetet, hogy a valódi akadálymentesítők csakis emberek lehetnek, legyen szó bármilyen területről. Nem egy papír, határozat, jogszabály változtat a világon, hanem csakis mi magunk.

Én hiszek abban, hogy az „önkéntesség”, vagy nevezzük bárhogy (én nem szeretem ezt a szót használni), nem rövidtávon éri el célját, ennek létformává kell válnia: szüntelen empátia, nyitottság, lelkesedés kell hozzá. Nekem sokan mondták, hogy ez csak egy átmeneti hóbort, de segíteni másokon, és közben életre szóló barátságokat kötni, felejthetetlen pillanatokat átélni olyanokkal, akik között önmagad lehetsz, nem lehet csupán egy múló szeszély.

Egyetemi szaktársam, Joó Beatris a közelmúltban egy hihetetlen dolgot vitt véghez. A huszonéves lány nagyot álmodott és alkotott, és végül megvalósult a Kapocs kiállítás, ahol a Bice-Bócák is jelen voltak. Hitetlen élmény volt mindannyiunk számára, és mivel az egyesület Móron van, Fejér megyében, egyben lehetőség is számunkra, hogy ismét nyomot hagyjunk valahol, és alkotásainkon, produkciónkon keresztül megmutassuk másoknak, mire vagyunk képesek.

Talán így, sok bátor és céltudatos ember együtt sokkal jobbá teheti a világot…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindennapicsodak.blog.hu/api/trackback/id/tr108248786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.