Nem gondoltam volna, hogy a negyedik Fogyatékkal élők napja is tartogat még meglepetéseket. Pedig rá kellett, hogy döbbenjek: nagyon is sokat. Már nagyjából mindenki tudja a dolgát, ismerjük a szigorú értelemben vett „forgatókönyvet”, bár az tény, hogy van még új a nap alatt, hiszen a program minden évben tartogat új kihívásokat, élményeket számunkra is.

Idén annyi minden volt egy napba sűrítve, hogy csak kapkodtuk a fejünket percről percre. Úgy érzem, ilyen rövidnek tűnő, mégis tartalmas és felemelő napunk még nem volt a négy év során. Nem tudom, hogy az időjárás miatt volt egészen más hangulata a rendezvénynek, vagy mi okozta, de valóban a szívemig hatolt.

Napsütésben együtt, önfeledten

A napsütés biztosan sokat segített, és az is, hogy a szabadban, a madárcsicsergés és a lengedező szél mellett élvezhettük Krizbai Teca koncertjét, miközben gyöngyöt fűztünk, a Braille-írással ismerkedtünk, ping-pongoztunk, vagy például az ability pályán küzdöttünk a jogosítvány, vagyis a kerekesszék vezetői engedély megszerzéséért.

A csoda végig ott volt a levegőben, átjárta szívünket-lelkünket, és élményekkel telve, boldogan zártuk ismét, negyedszerre is a napot. Nem tudnám megfogalmazni, mi az, ami évről évre áthatja ezt a májusi napot, de ahogy hazamegyek, már várom a következő különleges szombatot.

Ismerősök, ismeretlenek együtt alkotnak, tanulnak egymástól, és, ami a legfontosabb, segítenek egymásnak. Segítő vagy segített: ezek a fogalmak összemosódnak, amikor jókedvű, boldog, önfeledt embereket látunk.

A kérdés csupán az, vajon minden csoda tényleg csak egy napig tart? Az attól függ. Na de mitől? Nem attól, hogy vége lesz valaminek, lemegy a nap, hanem hogy hagyott-e nyomot a szívünkben. Gondolunk-e az év többi napján is erre a májusi meleg, nyár eleji napra? És ha igen, akkor csak a meleg vagy az ott szerzett élmények, arcok, kedves szavak is eszünkbe jutnak, és mosolyt csalnak az arcunkra?

Ha mosolygunk e sorok olvasásakor, akkor jó irányba haladunk, azt hiszem...remélem. Amikor már nem látjuk a falakat, amiket meg kellene mászni, akkor csak annyi a dolgunk, hogy miután átpillantottunk, mi is folyik a falakon túl, odamerészkedjünk, és letáborozzunk. Ha nem is állandó otthonunkká, de kedvelt hellyé válhat szívünkben.

A hivatalos beszámolót a napról itt olvashatjátok.